Buján bújt mellém, pedig ő is nő.
Sok évvel ezelőtt volt egy haverom, aki híres sportoló volt. Sokszor összefutottunk, kacérkodtunk egymással, de pettingnél tovább nem jutottunk valamiért. Míg nem kitalálta, hogy bemutat egy barátnőjének, aki szereti a lányokat. Gondolta magában, hogy a "tömegben" összekavarodnak a kezek, lábak, s egyebek. Végre hátha érezheti a kis barlangom. Belevaló voltam, szerettem élvezni az életet, és tudtam is élvezni. Szex centrikus voltam, s vagyok. Nos egy nap kérte, hogy találkozzunk egy lánnyal, aki barátnője (nevezzük Évának), és nagyon szép, nagyon aranyos. Ismerjem meg. Bele is egyeztem, de már tudtam mit akar. Mindegy, gondoltam egy misét megér. Megszervezett egy hármas randit, persze nem valami forgalmas dugóba, hanem erdőbe mentünk, ahol csend volt, csak a madarak énekeltek, és leterítettünk egy plédet. Szendvicsek kerültek elő, beszélgettünk, vihorásztunk zavartan. Én mindenesetre roppant zavarban voltam, mert olyan ellenszenves volt Éva, hogy legszívesebben eltűntem volna a balfenéken, de mondjuk örökre. Ült a kocsiban, lábait keresztbe dobva, és nagyívű mozdulatokkal ecsetelt valamit, de nem tudom mit, mert én ugyan nem hallottam semmit belőle. Én csak a sikoltást hallottam, ami belőlem jött, de csak én hallottam. Ők nagyon elvoltam egymással. De szó szerint, én meg úgy tettem, mintha nem is lennék a világon. Mikor a lány félrevonult, hogy emberi külsőt öltsön magára, halkan súgtam a srácnak, hogy menjünk haza, nekem ellenszenves a csaj. Nem is volt gond ebből, szépen hazaindultunk. Ők ketten kielégülten vihorásztak, én meg elégedetlenkedve magamba zárkóztam. Végre kiraktak, és hármasával szedtem a lépcsőfokokat, mert vágytam a kulcsra zárt ajtóm mögötti biztonságra. Na de, nem adta ám fel a szentem, megint előhozakodott az Évával, hogy csak találkozzunk vele, próbáljunk meg barátkozni. Olyan szépen esdekelt, olyan szívhez szólóan....beleegyeztem. Csöngettünk Éva lakásának ajtaján, szinte azonnal szélesre nyílt az ajtó, és Éva lenge, szexi neglizsében, széles vigyorral a rúzsozott száján, beinvitált minket. Na, gondoltam, istenem, ezt éljem túl. Nem hogy barátkozni nem bírtam, de egyre közelebb próbáltam kerülni az ajtóhoz. Iszonyú volt! Hosszú lábait megint keresztbe dobta, és hihetetlen beképzelt stílusban adta elő a nem tudom mit, mert megint nem hallottam semmit, csak amikor rám nézett, bőszen bólogattam. Én már lelkileg az ajtón kívül voltam. Én is tudok dumálni, nagy profizmussal beszélem ki tehénből a borjút, de Éva egyenesen két borjút beszélt ki. Na végre véget ért a mustra, elbúcsúztunk, de úgy pusziltam meg, mintha közben megcsípett volna egy darázs. Kint voltunk végre a biztonságban, a földi lények között, mert ez a nő saját magától úgy elszállt, mint az én bánatos és bosszús sóhajom egy rossz szex után. Föl a mennyekig. Szemem sarkából lestem a pasit, hogy megmondja, ez nem fog menni, és hagyjuk. De nem így történt.
Egy szép nap délelőttjén megjelent az ablak alatt, és úgy fütyült föl nekem, mintha egy madár sereg adna koncertet. Felettem lévő lakás ablakából egy idős nénike dugta ki a fejét, s mivel épp a virágait locsolta, a fejemen kopogtak a vízcseppek, én felnéztem rosszallón, ő meg rám mosolygott, és megjegyezte, bár csak érte jött volna ez a fess lovag. Rámosolyogtam, de csak alig, mert rossz érzésem támadt. Nem tévedtem. Nem szokott reggeli órákban csavarogni, mert az éjszakákat ki kellett pihenni. Nem akartam megsérteni. Már szedtem is a cókmókom, közben ő megivott egy kávét, és behuppantunk a kocsi kényelmes üléseire. Valódi szerelmet éreztem az ülés iránt, annyira, hogy nem is akartam kiszállni, s mikor még is megtettem, vágyódva néztem vissza. Elindultunk fölfelé ketten, aztán ő egyedül már rég fölért, amikor én cammogva megjelentem, majd kihúztam magam, gondoltam egy életem, egy halálom, ki fogom bírni. Kinyílt az ajtó megint, és ha lehet fokozni, akkor még ellenszenvesebb volt, még beképzeltebb, és még jobban haza akartam menni. De ez rajtam nem látszott.
Rafkó akart lenni az én cimborám, mert egyszer csak kitalálta, hogy leugrik a boltba, már nem emlékszem mit mondott, hogy miért. Ki is viharzott. Éva becsukta utána az ajtót. Na gondoltam, most jött el az ima ideje, és az összes szent segítségét kértem, hogy szabadítsanak meg a gonosztól. Ekkor ért egy hatalmas meglepetés.
Éva elém perdült, és lerogyott a lábam elé, átölelte a lábam, és az állát a térdemre téve olyan buján nézett rám, hogy beleborzongtam. A lány teljesen megváltozott. Kedves lett, cirógató, érzéki, még a beszéde is fél orgazmust adott. Huhhh! Az élet hoz meglepetéseket. Én magam is átéltem ezt, mert azt vettem észre, hogy ágyban vagyunk, és mindenhol ott vannak a kezei, meg az én kezeim is oda tapadtak két kerek gömbhöz, s úgy éreztem, hogy önálló életre keltek szabad akarattal, és el sem fognak többé mozdulni onnan. Hihetetlen gyengéd volt az érintése, ezt próbáltam maximálisan viszonozni. Úgy éreztem, hogy sikerült is, mert kígyószerű teste úgy vonaglott a kezeim alatt, mintha nem is csontból lenne a gerince. Összegabajodtunk rendesen. Nagyon érzékien csókolt,, kezei siklottak a testemen hol ide, hol oda, szája minden porcikám megízlelte, végigcsókolt tetőtől talpig. Reszkettem mint a nyárfalevél. Őrület volt! Aztán befeküdt a combjaim közé. A combom belső részét csókolgatta hol csak cuppanós puszit adott, hogy kidugta a nyelvét picit, és végig siklatta a bőrömön. Azt a pillanatot pedig nem tudom leírni, mert átélni kell,amikor szeméremdombomhoz közeledett miközben nézett a szemembe, majd kezével finoman hozzá ért. Nézte. Gyönyörködve nézte. Én pedig gyönyört éreztem. Várt egy kicsit a hatás kedvéért, és megnyalta a száját, ekkor megláttam a nyelvét. Nem vágytam már másra, mint arra, hogy meg is érezzem. Végre eljött a pillanat, és finom puha nyelve lassú mozgással végig siklott puncimon egyszer, kétszer, százszor, csiklóm birtokba véve örökre. Végem volt. Megszűnt a világ számomra, szemem előtt színes óriás karikák táncoltak, testem tűzben égett, hüvelyem erőteljes lüktetéssel hálálta meg a gyönyört. Csókolgatott, símogatott, s amikor kitisztultam, elindultam én is felfedezni őt. Csodálatos érzés volt. Áramvonalas teste úgy kúszott a kezeim között, ölelő karjaim között, hogy a legnagyobb költők sem tudnák vissza adni szavaikkal az élményt. Számmal érintettem melleit, s játszadoztam vele. Amikor éreztem, hogy túzben ég, mit ég, lángol! Elindultam combjai felé, hogy puha, játékos nyelvemmel felfedezzem testének legrejtettebb zugait is. Meg lett az eredménye. Hangja magasabb frekvenciára váltott, légzése felgyorsult, alteste egyre gyorsabb ütemre táncolt fel, le, és jobbra, balra, és körbe, és fel, és le.... Ezután összebújtunk, és csak arra gondoltunk, hogy újra találkoznunk kell. Perceken belül újra hanyatt döntött, s kezdődött a hullámvasút elölről.
Ekkor kinyílt az ajtó, én csak egy pillanatra láttam a haver kikerekedett szemeit, megnyúlt arcát. A következő percben karját megadón fellendítette, és elindult kifelé, maga mögött behúzta az ajtót. Mi pedig csak élveztük egymást másnap reggelig. Pihenés közben beszélgettünk arról, hogy mindkettőnknek van pasija, bár nem komoly a dolog, mi mindenképp találkozgatunk, és együtt leszünk. Így is történt. Három évig tartott a kapcsolat. Volt amikor mindennap együtt voltunk, volt amikor hetekig sem tudtunk találkozni. A pasi nem sértődött meg, inkább nevetett a sztorin, mert befaragott azzal, hogy majd kamu boltba megy, hátha kettesben változik a hangulat. Bejött. Csak ebből ő kimaradt. Sajnos vége lett. Az érzései elragadták, a pasijának kiadta az útját, s kérte, hogy költözzek hozzá. Az sem baj ha testileg nem akarok vele lenni, csak érezze a jelenlétem, csak hallja a lélegzésem. Én nem akartam nővel együtt élni, és csak szerelmeskedni akartam vele. Hisz mindkettőnknek kellett.
Eltűnt az életemből. Másoktól tudtam meg, hogy külföldre férjhez ment. Időnként eszembe jut, hogy mi történne ha egyszer csak szembe jönne velem. Már mindketten változtunk azóta. Lehet, hogy megfutnánk a szükséges köröket - mi van veled, van gyereked, jól vagy? Aztán egyik jobbra, másik balra. De mi van ha nem? Azóta sem volt testi barátnőm. Csak előtte. De ez egy másik sztori, helyesebben sztorik. Igazság szerint utána egy próbálkozásom volt, de kihagyhattam volna. Szakítás utáni állapotban, lélek nélkül, szív nélkül. Korai volt. De ez is egy másik történet.
